Mesterséges mátrixok és nanorészecskék előállítása; fizikai-kémiai, in vitro és in vivo jellemzése orvosbiológiai felhasználás céljából
Az orvosbiológiai és gyógyszerészeti célokra használhatunk olyan anyagokat mint, például hosszú láncú polimer térhálók és géleket, biomátrixokat. A polimerek olyan óriásmolekulák, amelyek ismétlődő monomeregységekből épülnek fel. Manapság széles körben terjed azon vegyületek monomerként történő alkalmazása, amelyek az élő szervezetben megtalálhatóak (például aminosavak), így a tervezett felhasználás során a szervezet idegen test reakciója feltételezhetően csökkenthető, vagy teljesen megszüntethető.
Ahhoz, hogy oldhatatlan, a szervezetben funkciójának betöltésére alkalmas, térhálós polimer jöjjön létre, olyan molekulákra van szükség, amelyek a hosszú polimer láncokat keresztkötésekkel rögzítik háromdimenziós hálószerű struktúrában. A keletkező térháló olyan alaktartó vázszerkezettel rendelkezik, amely nagy mennyiségű folyadék felvételére és megtartására képes. Ez az élő szervezetet felépítő szövetek jelentős részéről is elmondható, mert nagy mennyiségű vizes oldat megkötésére képesek, emellett alaktartóak és külső behatásra deformálhatóak.
A szervezetben megtalálható ilyen struktúrára jó példa az extracelluláris mátrix (ECM), mely a sejtek egészséges növekedéséhez és működéséhez szükséges támasztórendszer. Az általunk alkalmazott eljárás során polimer oldatból nagyfeszültségű elektromos tér segítségével hozunk létre szálas szerkezetet. Az elektromos szálhúzással (electro-spinning) előállított minták nano-és mikrométer átmérőjű szálak rendezetlen halmazából épülnek fel. Ezen szálas struktúrák kémiai összetétele széles keretek között változtathatók és a felhasználási terület igényeinek megfelelően módosíthatók pl.: a háló rugalmassága, biodegradábilitása, hatóanyag vagy nanorészecske tartalma.
A feladat olyan multifunkcionális biokompatibilis mesterséges polimer hálózat előállítása, amelyet szövetpótlásra lehet alkalmazni. A szálas rendszerekkel olyan, az extracelluláris mátrixhoz hasonló struktúra hozható létre, amely alkalmas lehet sejtek növesztésére és differenciáltatására. A szálas struktúrába nanorészecskék beépítésével olyan speciális rendszert hozhatunk létre, amely a részecskék és a szálak előnyös tulajdonságait ötvözve diagnosztikai alkalmazások lehetőségét teremti meg hosszabbtávú monitorozások esetén (pl mágneses részecskék esetén MRI és hipertermiás vizsgálatok, ezüst nanorészecskék esetén antibakteriális hatás).