A budapesti ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szereztem diplomát. Elsősorban a jogelméleti és társadalomfilozófia, valamint a büntetőjogi és kriminológiai kérdések foglalkoztattak. Egyetemi éveim alatt fontosnak tartottam aktívan részt venni a Bihari Mihály által megalapított Politológia Tanszéki Csoport és a Gönczöl Katalin fiatalkorú bűnelkövetőket felkaroló társadalmi utógondozó munkájában. A társadalomtudományok iránti érdeklődésemben és az emberi jogok iránti elköteleződésemben fontos szerepet játszottak Sólyom László előadásai és természetesen a Bibó István Szakkollégiumba történő felvételem. Részt vehettem a Szakkollégium alapításában és az ott töltött évek alatt a demokratikus működés és a civil szervezetek alapításának alapszabályait egyaránt megismerhettem. A diploma megszerzését követően érdeklődésem középpontjába a pszichológia és a szociológia került. Segédápoló lettem a Hidas György által irányított Tündérhegyi Pszichoszomatikus Intézetben és ezzel párhuzamosan elvégeztem a Ferge Zsuzsa vezette ELTE szociológia szakot. Nevelői és oktatói munkámat a Bibó István Szakkollégium nevelőtanáraként majd igazgatójaként kezdtem el. Ekkorra már kialakult bennem a máig meghatározó, erőszakmentesség elméleti és ennek gyakorlati kérdései iránti elköteleződésem. A hazai katonai szoláglatmegtagadás kutatása mellett tanulmányozhattam az Amerika Egyesült Államokban élő Hutterian Brethrein protestáns gyökerű kommuna erőszakmentes életformáját is. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Magatartástudományi Intézetébe Kopp Mária hívására jöttem. Az Egyetemen eddig eltöltött 29 év alatt a kezdetekben orvosi szociológiát oktattam, majd pedig a bioetika oktatásában veszek részt. Kutatásaim során és az oktatói munkámban egyaránt a magatartástudományok interdiszciplináris megközelítését tartom a legfontosabbnak. Habilitált egyetemi docensként elsősorban a bioetika, jog, szociológia, politikatudomány és történettudomány integratív megközelítését részesítem előnyben a traumatikus események, a transzgenerációs és történelmi traumák valamint az etnikai és vallási konfliktusok kutatása során. A bioetika szerves részét képező orvostörténeti kutatásaim alkalmával a konfliktuskezelési módszerek valamint az egyéni és társadalmi megküzdési stratégiák érdekelnek. Az egyéni életutakon keresztül megjelenő traumatikus események feldolgozásának sémái valamint az anómia és a deviáns viselkedési formák elkerülésének lehetőségei foglalkoztatnak. Munkám fontos része a társadalmi integráció és modernizáció a civil társadalom keresztül, beleértve az egészségügyi szervezetek szerepét is. A klasszikus bioetikai kérdések közül az álorvosi kísérletek, a tájékozott beleegyezés, az állatkísérletek etikai kérdései és a kegyeleti jogok képezik kutatásaim tárgyát, amelyeket történelmi kontextusban vizsgálok. Az utóbbi években pedig fogorvos- és orvostanhallgatókkal egy pest megyei roma telepen egészségfejlesztő programot és terepmunkát kezdtünk.