SZAKMAI-TUDOMÁNYOS TEVÉKENYSÉG

(Dr. Kovács József)

Az eddigi tudományos tevékenység rövid leírása

Hozzájárulás a kritikai-filozófiai szemléletű bioetika oktatása, kutatása feltételeinek  megteremtéséhez Magyarországon

A BIOETIKAI MEGKÖZELÍTÉS HAZAI MEGHONOSÍTÁSA. Kutatási területem a bioetika. A bioetikában, mint alkalmazott etikában többféle megközelítés lehetséges.  Magam orvosként és filozófusként a bioetika un. kritikai-filozófiai megközelítésű kutatásával foglalkoztam. Ez  alapvetően az angolszász analitikus filozófia módszerét alkalmazó megközelítés, mely ma a domináns kutatási irány a bioetikán belül.  Magyarországon a hagyományos orvos-etikai szemléletű kutatás és oktatás régebben is létezett[1], a  bioetikai szemléletű megközelítés megjelenése azonban nálunk csak a 80-as évek közepére  tehető. Magam a bioetika  orvosi-filozófiai megközelítésű kutatását, s a bioetika nemzetközi fejlődéséhez való hozzájárulást tekintettem egyik feladatomnak. Ugyanakkor fontos feladat volt a bioetika hazai megismertetése, továbbfejlesztése és a hazai körülményekhez való kritikus adaptálása is.

A BIOETIKAI KUTATÁS HAZAI INFRASTRUTURÁLIS FELTÉTELEINEK MEGTEREMTÉSE. Céljaim közé tartozott a modern, kritikai-filozófiai  bioetika hazai kutatási feltételeinek megteremtése. Ez két külföldi adomány (Nuffield Foundation és Patricia Kendall Donation)  segítségével megvalósult. Intézetünk lett az egyik olyan központ, melyben létrejött az 1990-es évek elején egy modern bioetikai alapkönyvtár. Ez azóta is a hazai kutatás egyik infrastrukturális bázisa.

Céljaim közé tartozott a hazai orvosi és filozófiai hagyományokat figyelembe vevő,  a magyarországi jogi környezetből kiinduló bioetikai kutatás végzése. Ez szükségszerűen magában foglalja e kutatás eredményeinek megjelenítését  a hazai oktatásban illetve az egészségügyi gyakorlatban.  Ennek megfelelően céljaim között szerepelt egy korszerű bioetikai tankönyv illetve szakkönyv megírása is. Ez az egyetemi oktatás, orvostovábbképzés, s a tágabb szakma (filozófia, jogtudomány) számára összefoglalja a modern bioetika eredményeit, azokat tovább fejleszti és egyben adaptálja a hazai körülményekhez. Figyelembe veszi továbbá azt a jogi környezetet, melyben ezen szabályoknak működniük kell. A bioetika ugyanis először az USA-ban fejlődött ki, az USA jogrendszere azonban az angolszász jogrendszerre jellemzően precedens jog, mely jelentősen eltér a hazai kontinentális jogtól. Így a hazai bioetikának rendszerében is más jogi környezetben kell funkcionálnia, mely sok esetben eltérő megoldásokat tesz szükségessé.

A BIOETIKA BEVEZETÉSE A HAZAI ORVOSKÉPZÉSBE S ORVOSI-BIOETIKAI SZEMLÉLETŰ TANKÖNYVEK MEGÍRÁSA. 1997 nyarán megjelent könyvemnek[2] azóta már a második, átdolgozott kiadása van forgalomban[3], s 2019-ben e-könyv formában  is megjelent.[4]  Jelenleg a könyv harmadik, átdolgozott  kiadásának előkészítésén dolgozom.Kötelező egyetemi tankönyvként szerepel a hazai orvostudományi egyetemeken az orvos-, fogorvos-,  gyógyszerészképzésben és a másoddiplomás  egészségügyi menedzserképzésben.   A könyvet használják még jogi és teológiai felsőoktatási intézményekben is kötelező vagy  ajánlott irodalomként. Blasszauer Béla úttörő jellegű könyvei voltak az elsők Magyarországon, melyek már bioetikai szellemiségűeknek tekinthetők [5] [6], ő  azonban a bioetika jogi megközelítését választotta, míg az én könyvem –szándéka szerint—az első  orvosi-filozófiai szemléletű hazai bevezetés a modern bioetikába.

Második könyvem a pszichiátria és a pszichoterápia etikai kérdéseivel foglalkozik[7], míg a harmadik, szerkesztett könyvem a biotechnológiai etikai kérdéseit elemzi.[8]

Könyveimen kívül számos tudományos cikkben foglalkoztam a bioetika egyes részterületeivel. Felhívtam a figyelmet a hazai szabályozás problémáira illetve hiányosságaira, s új megoldási lehetőségeket javasoltam a bioetika számos területén.

Hozzájárulás a bioetikai kutatás fontosabb eredményeinek a hazai jogrendszerbe való bevezetéséhez

A BIOETIKAI MEGOLDÁSOK BEVEZETÉSE A HAZAI JOGRENDSZERBE. Céljaim közé tartozott az is, hogy a modern bioetikai szemlélet megjelenjen a hazai jogrendszerben, és ezáltal az egészségügy mindennapi gyakorlatában is. 1996-97-ben az új egészségügyi törvényt előkészítő bizottság felkért szakértőjeként részt vehettem az 1997. évi CLIV. törvény (az egészségügyről) koncepciójának kialakításában, s a törvény több fejezetének a szövegszerű kidolgozásában is. A törvény II.  fejezete kodifikáció előtti végső változatát — mely a betegek jogait sorolja fel, s e jogok érvényesítésének mechanizmusait szabályozza—egy munkacsoport keretében én dolgoztam ki, s a törvény számos ponton szó szerint átvette korábban, 1997-ben megjelent könyvem megfogalmazásait illetve javasolt megoldásait.

1999-től alapvetően a pszichiátria és a pszichoterápia etikai kérdései felé fordult az érdeklődésem. Ennek a kutatásnak az eredménye az újabb könyv, mely beadott akadémiai doktori értekezésem is volt.[9]

Hozzájárulás a betegjogi képviselői rendszere hazai működőképességének bizonyításához és a haza egészségügyi rendszerbe való bevezetéséhez

A BETEGJOGI KÉPVISELŐI RENDSZER KIPRÓBÁLÁSA EGY MODELLKÍSÉRLET KERETÉBEN. Elméleti munkám mellett  részt vettem a betegjogi képviselői rendszer magyarországi meghonosíthatóságát kipróbáló modellkísérletben az 1997-es új egészségügyi törvény előkészítésének részeként. A törvény-előkészítés fázisában ugyanis kételyek fogalmazódtak meg, hogy a betegjogi képviselő intézménye, mely külföldön több országban is jól funkcionált, hazánkban ugyanolyan hasznos lehet-e? Sokan túlságosan „amerikai” intézménynek tekintették a betegjogi képviselői rendszert. Ezért 1996-99 között a Soros Alapítvány támogatásával a Szószóló  Alapítvány a betegek jogaiért keretében, az alapítvány egyik alapítójaként és vezetőjeként modellkísérletet kezdtünk   „A kórházi ombudsman intézményének magyarországi bevezethetősége” címmel. A kísérlet bebizonyította, hogy a betegjogi képviselői rendszer—az azt kipróbálni vállaló, önként jelentkező kórházak számára–nagyon hasznos, s a hazai viszonyok között is jól funkcionál. Ezt az is bizonyította, hogy volt olyan kórház,  amelyik a modellkísérlet befejeződése után egy ideig saját keretből oldotta meg a betegjogi képviselő további—most már nem a kísérlet keretében történő—finanszírozását.

A PSZICHIÁTRIAI BETEGJOGI KÉPVISELŐI RENDSZER HAZAI TESZTELÉSE.  A kísérlet sikerén felbuzdulva 1999-2000 között újabb programot indítottunk ugyancsak a Szószoló Alapítvány és az USA-beli Mental Disability Rights International  együttműködésével „A pszichiátriai ombudsman bevezetésének modellkísérlete Magyarországon” címmel, mivel úgy éreztük, hogy a pszichiátriai betegek a betegek különösen sérülékeny  csoportját alkotják. Ez a kísérlet is sikeres volt, s úgy éreztük, hogy e két kísérlet is hozzájárult a betegjogi képviselői rendszer törvény általi elfogadásához és bevezetéséhez  a magyar egészségügyi rendszerbe.

Főbb elméleti eredményeim az 1980-as, 1990-es években

ÍRÁSOK AZ ORVOSI PATERNALIZMUSRÓL, AZ EGÉSZSÉGÜGYI RENDSZER EGÉSZÉNEK ETIKAI PROBLÉMÁIRÓL, A HÁLAPÉNZRŐL ÉS  AZ ÉLETFENNTARTÓ KEZELÉSEK MEGSZÜNTETÉSÉRŐL.  Az 1980-as években első közleményeim az orvosi paternalizmusról,[10] a paternalisztikus orvos-beteg viszony problémáiról,  illetve az egészségügyi rendszer mint egész különböző felépítési formáinak erkölcsi dilemmáiról szóltak.[11] Több tanulmányban vizsgáltam a hazai egészségügy néhány kiemelt  morális problémáját, így a  hálapénz kérdését[12] és  az életfenntartó kezelések megszüntetésének magyarországi   jogi megoldatlanságát.[13]

Az EGÉSZSÉG ÉS BETEGSÉGFOGALOM ELMÉLETI IGÉNYŰ DEFINIÁLÁSA. Kezdettől fogva foglalkoztatott az egészség és a betegség fogalmai elméleti definiálásának a problémája, melyről több korai tanulmányom is megjelent,[14] [15] [16] [17] s melyre  később visszatértem  a pszichiátriai betegségfogalom definíciója és a medikalizáció problémája kapcsán.[18] [19] [20] [21] [22]  Az egészség meghatározásának két nagy iskolája van. A naturalista modell és a normativista megközelítés. A naturalista egészségdefiníciók egyik legkidolgozottabb formája  Boorse nagyhatású elmélete, mely  az egészségest mint fajtipikus funkcionálást definiálja. Eszerint az a szervezet az egészséges, amelyik olyan, amilyenre az evolúció „tervezte”, amelyiknek minden szerve és a szervezet egésze is az evolúció során kialakult fajtipikus hatékonysággal működik.  Az egészségdefiníció eme naturalista modelljével szemben a normativista egészségdefiníció mellett érveltem. Boorse nézeteivel szemben ugyanis a  fajtipikus nem feltétlenül egészséges. Az evolúció logikája ugyanis az, hogy az az egyed él túl, amelyik a legjobban alkalmazkodik a környezetéhez, még akkor is, ha nem fajtipikus. Az evolúció maga sem más, mint nem faj-tipikus egyedek létrejötte, s—ha  a környezethez jobban alkalmazkodnak, mint fajtipikus társaik—elterjedése. Egy új faj egy régebbiből éppen azért jön létre, mert bizonyos nem fajtipikus egyedek szelekciós előnnyel rendelkeznek a faj-tipikusakhoz képest, s ők jelentik egy új faj kifejlődése felé tett  első lépést. Ebből azonban az következik, hogy gyorsan változó körülmények között—s az emberi környezet ilyen—Boorse egészségdefiníciója nem megfelelő. Boorse definíciójának további problémája, hogy   az egészségfogalom  része a környezethez való megfelelő szintű alkalmazkodottság állapota. Embernél azonban sem a környezet, sem a megfelelő szintű  alkalmazkodottság fogalma nem definiálható normákra való hivatkozás nélkül. Egyrészt ugyanis  az ember részben maga alkotja meg környezetét, az nem adott a számára, mint az állatoknál. Nem csak úgy alkalmazkodhatunk a környezetünkhöz, hogy testünkkel alkalmazkodunk hozzá, hanem egyre inkább úgy, hogy átalakítjuk azt saját igényeinknek, erkölcsi elveinknek megfelelően. Másrészt eme—egyre inkább mesterséges és ember alkotta—környezethez való jó alkalmazkodás fogalma is normafüggő.   Eszerint az egészség-betegség meghatározása mindig tartalmaz egy normatív elemet is. Ezáltal tehát az egészség-betegség definiálása nem értékmentes fogalom.  Ennek főleg a pszichiátriai zavarok meghatározása kapcsán  látható következményeit és tanulságait már a pszichiátria etikai kérdéseivel foglalkozó könyvemben elemeztem részletesen.

A FOGYATÉKOSSÁG FOGALMÁNAK ELEMZÉSE. Az egészség-betegség kérdéséhez szorosan kapcsolódik a fogyatékosság fogalma, s az ebből származó bioetikai kérdések. Egy kollégámmal részletesen foglalkoztunk ezzel a kérdéssel.[23] Megkülönböztettük a fogyatékosság orvosi-rehabilitációs modelljét s a szociális-konstrukcionista modellt. Előbbi a fogyatékosságot biológiailag meghatározott hátrányos állapotnak tekinti, melynél a fogyatékos személy által elszenvedett hátrányok oka maga a fogyatékosság. S eszerint   a hátrányok alapvetően úgy lennének csökkenthetők, hogy a fogyatékos személynek segítséget nyújtunk abban, hogy a társadalomhoz alkalmazkodni tudjon. Ezzel szemben a szociális-konstrukcionista modell abból indul ki, hogy a fogyatékos személy hátrányai sok esetben nem a fogyatékosságból magából, hanem abból keletkeznek, hogy a társadalom felépítése általában a statisztikai többség fizikai és mentális  igényeinek felel meg. Így a fogyatékosság okozta hátrányok sok esetben a társadalom által létrehozottak. Végül  mind az orvosi-rehabilitációs modellt, mind a szociális-konstrukcionista modellt egyoldalúnak éreztük, s a fogyatékosság olyan integratív—biopszichoszociális–  modellje mellett érveltünk, mely figyelembe veszi mindkét modell pozitívumait, s mely a pszichiátriában már általánosan elfogadott. Ugyanakkor  úgy találtuk, hogy a szociális-konstrukcionista modell—minden egyoldalúsága ellenére—sokat segíthet annak tudatosításában, hogy a fogyatékos személyek hátrányai sok esetben nem biológiai tulajdonságaikból, hanem a sajátos szomatikus-pszichés igényeiket figyelmen kívül hagyó társadalmi felépítésből következnek. Részletesen vizsgáltuk ennek etikai következményeit a fogyatékosság megelőzése kapcsán erről folytatott vita szempontjából, melyet újabban  főleg a preimplantációs genetikai diagnosztika  (PGD) elérhetősége vetett fel.

AZ EMBEREN VÉGZETT KUTATÁS ETIKAI KÉRDÉSEI. Már korán foglalkozni kezdtem az emberen végzett kutatás etikai kérdéseivel[24], s később erre is visszatértem a pszichiátriai kutatás kérdéseinek részletesebb  vizsgálata, s a hazai jogi szabályozás kritikája kapcsán. [25] [26] [27] Részletesen vizsgáltam a randomizált kontrollcsoportos klinikai kutatás felvetette etikai dilemmákat, azt a kérdést, hogy  minden esetben kötelező-e a szignifikanciaszint eléréséig folytatni  a kutatást, s elemeztem a kutató mint kutató és a kutató mint gyógyító kötelességei közötti lehetséges konfliktusokat.

A MŰVI ABORTUSZ ETIKAI KÉRDÉSEI ÉS A MAGZAT MORÁLIS STÁTUSZÁNAK PROBLÉMÁJA. A művi  abortusz kérdésének magyarországi előtérbe kerülése és annak az alkotmánybírósági döntés kapcsán kibontakozó társadalmi vitája során több tanulmányomban foglalkoztam az abortusz erkölcsi kérdéseivel. Ennek kapcsán foglalkoztam   az embrió morális státuszának problémájával,  mely utóbbi a terápiás klónozás megengedhetőségéről folytatott vitában ma különösen jelentőssé vált. [28] [29] [30] [31] [32] Vizsgáltam az abortusz és a fogamzásgátlás megítélésének történetét, s az abortusz tiltásának hagyományos okait. Élesen elkülönítettem ezektől a mai abortuszellenes álláspontot, mely általában  a magzat morális státuszát tekinti az abortuszkérdés középpontjában álló kérdésnek. Részletesen elemeztem az abortuszvita kapcsán elhangzó főbb álláspontokat, s—Judith Jarvis Thomson érvelését felhasználva– megmutattam, hogy a nők önrendelkezési jogán alapuló érvelés milyen módon képes megkerülni a magzat morális státuszáról folyó vitákat. Ez az érvelés az abortusz elfogadhatóságának kérdését a magzat morális státusza elemzése nélkül képes vizsgálni. Különösen részletesen elemeztem az embrió és a magzat morális státuszának kérdését. Ez nemcsak   az abortusz  kapcsán jelentős, hanem ma a terápiás klónozás megengedhetőségéről folytatott vitának is kulcskérdése. A magzat morális státusza vizsgálatánál Goldenring nyomán kidolgoztam az un. módosított agyszületési koncepciót. Ez az agyhalál analógiájára megalkotott koncepció szigorú szimmetriát lát az emberi élet kezdete és vége között. Az emberi élet végén az ember morális státusza az agyhalállal szűnik meg,  noha ekkor az illető biológiailag még él. Ez a tény teszi lehetővé az agyhalott szerveinek az átültetését. Az ember morális státusza tehát előbb szűnik meg, mint biológiai élete.  Ahogyan  tehát az emberi élet végén az agyhalál és a biológiai halál nem esik egybe, úgy az agyszületés koncepciója szerint az emberi élet kezdetére is igaz, hogy az élet biológiai kezdete nem esik egybe a morális státusz kialakulásával.  Biológiailag  az emberi élet  előbb kezdődik (a fogamzással), mint a morális státusz kialakulása, mely az agyműködés kialakulásával kezdődik az embrionális periódus végén. Az agyhalál koncepciója kapcsán  éles vita folyik a ma elfogadott un. egész-agyhalál (agytörzsi agyhalál) és a neocorticális agyhalál koncepciója között. Hasonlóképpen, az agyszületés koncepciója kapcsán is el lehet különíteni az agytörzsi agyszületés koncepciót (mely az embrionális periódus végétől számítaná a morális státusz kialakulását) a corticális agyszületés koncepciótól,   mely a magzat morális státuszának kialakulását a terhesség 20. hetének végére tenné. Érveltem az agytörzsi agyszületés koncepciója mellett, s  részletesen elemeztem az agyszületés koncepció morális következményeit.

AZ ORVOSI SZEMÉLYISÉG KARBANTARTÁSA MINT ETIKAI KÖTELESSÉG. Jól ismert, hogy az orvos nemcsak szaktudásával, hanem a személyiségével is gyógyít. A gyógyítás eme komponensét Bálint Mihály „orvosgyógyszernek” nevezte. Ha azonban az  orvos személyisége a gyógyítás egyik eszköze, akkor e személyiség kifejlesztése és „karbantartása”  ugyanolyan fontos morális kötelesség, mint bármely más, a gyógyításban használt eszköz karbantartása.

Érveltem e kötelesség léte  mellett és   vizsgáltam e kötelesség teljesítésének lehetőségeit.[33] [34]

A TÁJÉKOZOTT BELEEGYEZÉS. A hagyományos, paternalisztikus orvos-beteg viszonyt  egyre inkább felváltja  az orvos és a beteg egyenjogúságán, partneri kapcsolatán alapuló viszony, melyre alapvetően a tájékozott beleegyezés doktrínája a jellemző. Részletesen elemeztem és a hazai viszonyokra adaptáltam a tájékozott beleegyezés követelményét az egészségügyi ellátás során.[35] [36] [37] [38] Elemeztem a tájékozott beleegyezés standardjait, és számba vettem azokat a  kivételeket, amikor a tájékozott  beleegyezés bizonyos elemeitől el lehet tekinteni. Részletes javaslatokat tettem a betegtájékoztatás gyakorlati kivitelezésére. A tájékozott beleegyezés doktrínáját az 1997. évi CLIV. törvény  bevezette a hazai jogrendszerbe.

A BELÁTÁSI KÉPESSÉG. A tájékozott beleegyezés követelményének  messze ható következményei vannak. A beteg ugyanis nemcsak beleegyezhet egy orvosi beavatkozásba, hanem vissza is utasíthatja azt. Kezelésbe érvényesen beleegyezni vagy azt visszautasítani azonban csak belátási képességgel rendelkező beteg képes, így komoly bioetikai kérdés a cselekvőképesség megállapításának problémája, mellyel külön foglalkoztam. [39]

ÉLETMENTŐ VAGY ÉLETFENNTARTÓ KEZELÉS VISSZAUTASÍTÁSA. A kezelés visszautasításának joga sok esetben életmentő vagy életfenntartó kezelések visszautasítására is kiterjed. Ilyen kezelés visszautasítására nem volt lehetőség Magyarországon az 1972-es Egészségügyi Törvény alapján. Mindez természetesen felveti az eutanázia különböző formáinak a kérdését is. Számos cikkben tárgyaltam ennek magyarországi problémáit.  Amellett érveltem, hogy meg kell jogilag is engedni életmentő és életfenntartó kezelés visszautasítását nagykorú, cselekvőképes beteg esetén. Ez azonban nem jelenti  az aktív eutanázia megengedését. Érveltem bizonyos—ezt lehetővé tevő–  jogi mechanizmusok (előzetese akaratnyilvánítás, élő végrendelet, tartós meghatalmazott stb.) magyarországi meghonosítása mellett is.[40] [41] [42] [43] [44] [45] Az  1997. évi CLIV. törvény azután  Magyarországon is lehetővé tette életmentő, életfenntartó kezelések visszautasítását bizonyos esetekben, s bevezette a fent említett jogi mechanizmusokat is.

A KEGYES HAZUGSÁG MEGSZÜNTETÉSE. A gyógyíthatatlan betegeknél vetődik fel a diagnózis megmondásának vagy a kegyes hazugság alkalmazásának kérdése. Több cikkemben érveltem   a kegyes hazugság megszüntetése és a gyógyíthatatlan beteg objektív tájékoztatása szükségessége mellett.[46] [47] [48] 

Noha Magyarországon a kegyes hazugság 1990 óta jogilag sem lehetséges, az 1990-es évek elején a gyakorlat ettől még jelentősen eltért, s komolyabb változás csak az 1997. évi CLIV. törvény hasonló szellemű rendelkezései nyomán következett be.

A RITKA ESZKÖZÖK ELOSZTÁSÁNAK ETIKAI KÉRDÉSEI. A hazai egészségügyben tapasztalható forráshiány hívta fel a figyelmemet a ritka eszközök elosztásának fontosságára, s az ezzel kapcsolatos etikai dilemmákra. Ebből írtam kandidátusi disszertációmat[49], mely kiterjesztett formában tankönyvem egyik fejezeteként is olvasható,  s cikkben is foglalkoztam ezzel a kérdéssel.[50] Részletesen elemeztem az egészségügyi allokáció egyes szintjeit (felső és alsó szintű makro-, továbbá felső és alsó szintű mikroallokáció), s a jól ismert traumatológiai sorolás (triage)  fogalmának analógiájára   bevezettem a sorolás általános fogalmát annak a jelenségnek a leírására, amikor egy beteg nem kap meg vagy nem időben kap meg  mindent , ami egészségi állapotában  számára orvosilag hasznos lenne. Amellett érveltem, hogy a világon egyetlen egészségügyi rendszer sem képes mindenkinek mindent biztosítani, vagyis a sorolás minden egészségügyi rendszer elkerülhetetlen velejárója. A sorolásnak azonban két formája van: a kemény, nyilvános kritériumok alapján történő, explicit sorolás, s a puha, spontán, a betegágy mellett esetről-esetre történő, s legtöbbször öntudatlan sorolás. Noha a mindennapi gyakorlatban  a puha sorolás jóval elterjedtebb, érveltem a kemény sorolás etikai előnyei mellett. Javasoltam egy—az USA-beli oregonihoz hasonló– prioritási rendszer kifejlesztését a magyar egészségügyben a sorolási problémák könnyebb megoldhatósága céljából. Tankönyvemben részletesen elemeztem a sorolás gyakorlatban alkalmazott főbb  kritériumait. Kilner nyomán 15 ilyen kritériumot vizsgáltam meg,  s igyekeztem mindegyikről részletes etikai elemzést adni. A 15 kritérium:

• a kezelés orvosi haszna
• a közvetlen életveszély
• a kezelés sikerességének a valószínűsége
• a megmenthető életévek száma
• a megmentett beteg várható életminősége
• a beteg pszichológiai stabilitása
• a beteget támogató környezet megléte
• a beteg társadalmi hasznossága
• a területi elv
• a ritka eszköz szükséges alkalmazási ideje
• a nélkülözhetetlenség más emberek életének megmentése, jóllétének biztosítása szempontjából
• az egyén morális felelőssége betegségéért
• a fizetőképesség
• a véletlenszerű kiválasztás módszere;
• az életkor

 Az elemzés alapján végül oda jutottam, hogy az erkölcsileg elfogadható szelekciós kritériumok a következők: a kezelés orvosi haszna, némely esetben a területi elv, a ritka eszköz szükséges alkalmazási ideje, a beteg életének fontossága mások élete, jólléte szempontjából, s a véletlenszerű elosztás.  A beteg kora, pszichológiai stabilitása, s az őt támogató környezet jelenléte csak az orvosi kritérium részeként vehetők figyelembe. A beteg morális felelőssége saját betegsége kialakulásáért elméletileg elfogadható kritérium ugyan, a gyakorlatban azonban  nehezen alkalmazható.

Részletesen érveltem a gyakorlatban használt többi kritérium etikai elfogadhatatlansága mellett.

Ez a probléma rendkívül élesen vetődött fel 2020-ban, a COVID-19 világjárvány kezdetén. Ekkor az egészségügyi rendszer  túlterhelődése, az intenzív osztályos ágyak és a lélegeztetőgépek korlátozott száma nemcsak elméletben vetette fel a ritka, életmentő  orvosi  eszközök igazságos elosztásának problémáját, hanem a legtöbb  egészségügyi rendszernek a gyakorlatban is meg kellett küzdenie ezzel a kérdéssel. A különböző országokban sorra jelentek meg az ezzel kapcsolatos irányelvek. Fenti kutatásaim eredményeit felhasználva  részt vettem a Magyar Orvosi Kamara munkacsoportjában, mely a hazai egészségügyi rendszer számára fogalmazta meg a hazánkban első ilyen irányelvet. Ebben a már említett  kutatásaim eredményeként kialakított  kritériumok markánsan megjelenhettek.[51]      

ORVOSI ETIKA—BIOETIKA SZAKKÖNYVEM MEGJELENÉSE 1997-BEN. 

A 90-es évek közepén fejeztem be orvosetika, bioetika szak- és tankönyvemet, mely addigi elméleti munkásságom összefoglalása.[52] Ebben számos olyan témát is érinthettem, melynek részletes kifejtésére korábban nem volt lehetőségem, s melyek ebben a formában nem szerepeltek addig a magyar nyelvű szakirodalomban. Ezek a következők.

A PRINCIPLIZMUS. Első könyvemben tárgyaltam a modern orvosi etika alapelveiből kiinduló megközelítést, mely négy orvos-etikai alapelv, „a beteg autonómiája tisztelete elve, „a ne árts elve”, „a jótékonyság elve” és „az igazságosság elve „ konfliktusaként írja le az etikai dilemmák megoldásának algoritmusát. Más helyen részletesen elemeztem a másik „divatos” megközelítést, a kazuisztikus módszert, mely főleg a klinikai bioetikában használatos a mindennapi klinikai döntéseket segítő módszerként.  Elemeztem  ennek előnyeit és hátrányait az alapelvekből kiinduló, „principlista” megközelítéssel szemben. Javasoltam továbbá ennek hazai bevezetését.[53]

AZ UN. RACIONÁLIS ÖNYGILKOSSÁG ELEMZÉSE. A könyvben részletesen elemeztem az öngyilkossággal kapcsolatos etikai kérdéseket, kitérve az öngyilkosság fogalmával kapcsolatos vitákra. Megvizsgáltam az öngyilkossággal kapcsolatos  klasszikus érveket és ellenérveket, s végül tárgyaltam azt a vitát, hogy elfogadható-e az un. racionális öngyilkosság. Ennek elfogadhatósága mellett érveltem.

A SZERV- ÉS SZÖVETTRANSZPLANTÁCIÓ ETIKAI KÉRDÉSEI. A könyvben tárgyaltam először a szerv-és szövettranszplantáció etikai kérdéseit. Itt részletesen elemeztem a veseátültetés és a krónikus haemodialysis igazságossági problémáit, s a szervtranszplantáció hagyományos témái mellett (élőből való transzplantáció, a halál fogalmának elemzése, s a holttestből való szervkivétel főbb rendszereinek etikai elemzése) az embrionális és a magzati szövetek felhasználásának etikai kérdéseit is. Érveltem a feltételezett belegyezés puha formájának elfogadása mellett, illetve javasoltam  a feltételezett beleegyezés kemény formája elfogadása esetén a tiltakozás dokumentálása megbízhatóbb eszközeinek a kidolgozását. Ez a megoldás végül is bekerült az 1997-es új egészségügyi törvénybe.[54]

AZ ÁLLATOK FELSZABADÍTÁSA.  A könyvben tárgyaltam az állatkísérletek és az állatokkal való bánásmód etikai kérdéseit. Tudomásom szerint Magyarországon elsőként elemeztem Peter Singer nagy hatású antiszpécieszista elméletét. Singer könyve magyar fordításának 2019-es megjelenésekor előszót írtam a könyvhöz.[55]  

Használtam  a „kritikus antropomorfizmus” fogalmát az állati szenvedés megértésének egyik hatásos eszközeként.  Elemeztem továbbá  az etikus állatkísérletek metodológiai és tartalmi kritériumait.

A BETEGEK JOGAI. A könyvben fejtettem ki—természetesen az ezzel kapcsolatos nemzetközi szakirodalom felhasználásával és a hazai viszonyokra való kritikus adaptálásával–  a betegjogok leírásának és intézményi védelmének azon rendszerét, mely később elfogadásra került, s  így bekerülhetett az azóta is hatályos egészségügyi törvénybe.

A betegek jogainak deklarálása és ezen jogok védelmének intézményes biztosítása különösen jelentős a beteg-központú egészségügyi ellátás biztosításához. Az egészségügy demokratizálódása, az orvos-beteg viszony egyenrangúbbá válása, és az őszintébb orvos-beteg kommunikációra való törekvés vezetett a betegjogi szemlélet előtérbe kerüléséhez, s ezen jogok  kodifikációjához. A betegjogi szemlélet egyben az egészségügyi minőségbiztosítás egyik fontos eleme, s az egészségügyi ellátás költségei  mérséklésének eszköze is. Az orvosi döntésekben az orvos partnereként résztvevő, s ehhez a szükséges információkat orvosától illetve az egészségügyi intézménytől megkapó beteg gyorsabban  és eredményesebben gyógyul, hiszen aktívabban vesz részt saját gyógykezelésében és inkább hajlandó együttműködni orvosával. Ezért a betegek jogait tiszteletben tartó egészségügy nemcsak demokratikusabb, hanem költséghatékonyabb és orvosilag jobb egészségügy is, mint a hagyományos, paternalisztikus medicina. A betegjogok deklarálása tehát egy fontos húzóerő, mely segít átalakítani az egészségügyi ellátás hagyományosan atyáskodó modelljét a korszerű, betegközpontú, az orvos és a beteg egyenrangúságán alapuló modern egészségügyi rendszerré.

A hagyományos, paternalisztikus egészségügy a beteg függőségére, engedelmességére épít. Itt a beteg alárendelt helyzetben van, kicsi a választási szabadsága, s nincs tudatában sem az általa kapott egészségügyi ellátás minőségének, sem a költségének. Az ilyen egészségügyben a beteg passzív, engedelmeskedő szerepre kárhoztatott. A betegjogi szemlélet lehetővé teszi a beteg aktívabb részvételét saját egészségügyi ellátásában. Az ilyen beteg az egészségügyi ellátásnak alanya és nem tárgya. Az aktív beteg érzékeny a neki nyújtott egészségügyi ellátás minőségére és költségeire. Ugyanakkor felelősséget vállal saját egészségéért, s orvosával aktívan együttműködik a gyógykezelés során. A betegjogi szemlélet tehát nélkülözhetetlen a beteg igényeiből, elvárásaiból kiinduló, s a beteg elégedettségére nagy hangsúlyt helyező beteg-központú egészségügyi rendszer kialakításához.

A betegek jogainak deklarálása ideális esetben két részből áll.

Először is egy ilyen szabályozás deklarálja, tételesen felsorolja a betegek alapvető jogait. Másrészt a szabályozásnak részletesen le kell írna, hogyan lehet biztosítani, hogy ezek a jogok érvényesülhessenek a gyakorlatban. Ezen elvek és megoldások részletes leírása megtalálható bioetika tankönyvem utolsó fejezetében, s ez elfogadásra került az 1997. évi egészségügyi törvényben. Magyarországon azóta is ez az a keret, mely biztosítja a betegek jogainak  deklarálását és érvényesítését a mindennapi egészségügyi ellátásban. 

A 2000-es évek előtti főbb elméleti eredményeim összefoglalása

• Az egészség-betegség fogalmainak elemzése és hozzájárulás egy normativista egészségdefiníció kifejlesztéséhez a szomatikus medicina területén
• A fogyatékosság fogalmának elemzése, s a szociális-konstrukcionista modell előnyös  hatásának vizsgálata a fogyatékos személyek jogainak  biztosításához. Hozzájárulás a fogyatékosság integratív, biopszichoszociális modelljének bevezetéséhez.
• Hozzájárulás az   orvosi beavatkozásokba való tájékozott beleegyezés koncepciójának  kidolgozásához és a hazai viszonyokra történő adaptálásához.
• Az orvosi beavatkozásokba való beleegyezéshez szükséges belátási képesség, cselekvőképesség  kritériumainak tisztázó elemzése
• Az egészségügyben a források elosztása kapcsán felmerülő igazságossági kérdések  (makro- és mikroallokáció) vizsgálata. Érvelés a kemény sorolás  szélesebb körű alkalmazása mellett.
•  Az embrió és a magzat morális státuszának elemzése, s az agyszületési koncepció alkalmazása. Az agyszületés jelzi a teljes morális státusz kialakulásának időpontját
• Az „orvosgyógyszer” Bálint Mihály megalkotta fogalma etikai konzekvenciáinak vizsgálata. Az orvosi személyiség kifejlesztése és karbantartása mint etikai  kötelesség melletti érvelés
• A gyógyíthatatlan, rossz kórjóslatú betegek felvilágosítása etikai kérdéseinek elemzése. Érvelés a rossz prognózisú betegek tárgyilagos tájékoztatása mellett, s hozzájárulás egy őszintébb orvos-beteg kapcsolat kialakulásához.
• Az öngyilkosság etikai kérdéseinek elemzése, s az un. racionális öngyilkosság erkölcsi elfogadhatóságának vizsgálata
•  Érvelés bizonyos életmentő, életfenntartó kezelések visszautasíthatósága mellett.  Hozzájárulás az ezzel kapcsolatos modern jogi mechanizmusok (élő végrendelet, tartós meghatalmazott, helyettesített döntés) hazai megteremtéséhez
• A szerv-és szövettranszplantációkkal kapcsolatos etikai problémák elemzése.  Érvelés bizonyos—Magyarországon jogilag korábban nem megengedett—transzplantációs eljárások engedélyezése mellett (pl. élőből való un. „csere-bere” donáció)
• Az állatkísérletek és az állatokkal való bánásmód kérdéseinek az elemzése. Érvelés egy mérsékelt állatvédő pozíció elfogadása mellett
• Peter Singer az állatok morális státuszával kapcsolatos gondolatait 1997-ben megjelent  tankönyvemben hazánkban elsőként ismertettem. Peter Singer: Az állatok felszabadítása c. könyve 2019-ben megjelent magyar fordításához előszót írtam
• Az emberen végzett kutatás etikai kérdéseinek a vizsgálata.
• Hozzájárulás a betegjogok hazai megfogalmazásához és a betegjogok intézményes védelme mechanizmusainak hazai kifejlesztéséhez (betegjogi képviselői rendszer, mediáció, etikai bizottságok)
• Az 1997. évi CLIV törvény elfogadása előtt egy modellkísérlet keretében hozzájárulás a  betegjogi képviselői rendszer hazai működőképességének a bizonyításához
• A modern bioetika és a tradicionális  orvosi etika különbségeinek elemzése, hozzájárulás a modern bioetikai  megközelítés hazai kifejlesztéséhez
• Az orvosi etika elvekből kiinduló (principlista) és kazuisztikus megközelítésének összehasonlító vizsgálata. A két módszer „működésének” bemutatása, s a hazai gyakorlatban való elterjedésének kezdeményezése
• Hozzájárulás a bioetika tudománya hazai megismertetéséhez és szemléletének elfogadtatásához, kurrikulumának  a hazai orvos- fogorvos- és gyógyszerészképzésben valamint az egészségügyi menedzserképzésben való elterjesztéséhez.

A pszichiátria és a pszichoterápia etikai kérdéseivel kapcsolatos kutatási eredmények rövid összefoglalása

Az akadémiai doktori disszertációmat a pszichiátria és pszichoterápia filozófiai, etikai kérdéseiről írtam, s ez a 1999-2006 között végzett  kutatási eredményeim összefoglalása. Az értekezés elbírálásának eredményeként nyertem el az MTA Doktora címet 2010-ben. Az értekezés anyaga könyv formájában is megjelent a Medicina könyvkiadónál.[56]

Főbb eredményeim a következők:

• Hozzájárulás az értékek szerepének tisztázásához a pszichiátriai betegségfogalom meghatározásánál
• Hozzájárulás a pszichiátriai  egészség- és  betegség fogalmak  elméleti igényű meghatározásához és egy normativista egészségdefiníció kifejlesztéséhez
• Az antipszichiátria és a mentális betegségek  szociális konstrukcionista  megközelítésének kritikus elemzése
• A medikalizáció fogalmának kritikus elemzése a pszichiátria területén
• Hozzájárulás a belátási képesség fogalmának meghatározásához és  csúszó standardjának kialakításához
• A pszichiátriában használható  döntést helyettesítő mechanizmusok áttekintése,  s  érvelés azok hazai meghonosításához szükséges mechanizmusok  kidolgozása mellett
• A nem-önkéntes pszichiátriai kezelés feltételeinek és elveinek etikai elemzése, s összevetése a hazai alkotmányos elvekkel, különös tekintettel a véleményszabadsághoz való jogra. Hozzájárulás a nem-önkéntes pszichiátriai kezelés korlátainak és  magyarországi feltételeinek kidolgozásához
• A pszichiátriai  kutatás etikai kérdéseinek a vizsgálata. Hozzájárulás a placebo kontrollos kutatás elvégezhetősége kritériumainak hazai tisztázásához és a szegényebb országokban végzett kutatás speciális szabályai kialakításához
• Hozzájárulás a pszichoterápia általános etikai kérdéseinek az elemzéséhez, és az egyéni-,  a csoport és a családterápiák speciális kérdéseinek a vizsgálatához
• Egy modellkísérlet keretében hozzájárulás a  pszichiátriai betegjogi képviselői rendszer hazai működőképességének a bizonyításához, és a pszichiátriai betegjogok hazai érvényesülésének a feltérképezéséhez

A pszichiátriai etikai kutatás lezárása utáni kutatások

A biotechnológiai etikai kutatásokkal kapcsolatos  eredményeim rövid összefoglalása

E kutatások eredményeinek kéziratát   könyvvé szerkesztettem s a kéziratot a Semmelweis Kiadó e-könyv formájában való publikálásra elfogadta. A könyv kiadására 2017-ben került sor.[57]  A könyvből azonban több általam írt fejezetrészt már publikáltam különböző folyóiratokban a biotechnológiai, környezetetikai kérdések nagy jelentőségére tekintettel.[58] [59]  Más problémák tárgyalása azonban e könyvben jelent meg először.[60] [61]

Más pszichiátriai etikai kutatások

A pszichiátriai betegségek esetén különösen jelentős azoknak az egyén életminőségére gyakorolt hatása, főképp az általuk okozott stigmatizáció miatt. Kiemelten foglalkoztam ezért az életminőség meghatározásának problémáival[62], s a pszichiátriai zavar okozta stigmatizáció életminőségre gyakorolt hatásával.[63]   Magyarországon tudomásom szerint elsőként írtam a filozófiai tanácsadásról[64], mint a tanácsadás egy új, lehetséges formájáról, mely jó kiegészítője lehet a pszichológiai tanácsadásnak.

Összefoglaló fejezetet írtam diákok számára a pszichoterápia etikai kérdéseiről.[65] Külön cikkben elemeztük az elektrokonvulzív kezelés (ECT) etikai kérdéseit.[66]

Újabb kutatásetikai kérdések

Az ETT TUKEB-ben végzett munkám tapasztalatai arra indítottak, hogy átfogó képet adjak a hazai kutatásetikai szabályozás jogi környezetéről az akkor hatályos jogi szabályozás összefoglalása révén.[67]

Az oktatás számára jegyzetben is összefoglaltam a kutatásetika egyes fontos vonatkozásait,[68] s több cikkben is elemeztem a kutatásetika újabb kérdéseit.[69] [70]

Betegjogi problémák

Az egészségbiztosítás kérdései alapvetően befolyásolják a betegjogok hazai érvényesülését, ezért ennek kérdéseit részletesen tárgyaltam.[71]

Az ombudsman által szervezett konferencián részletesen foglalkoztam a hazai betegjogi helyzet változásaival és problémáival, s javaslatokat tettem azok megoldása kapcsán.[72] Egy kommentár keretében foglalkoztam a Test Integritás Identitás zavarban  (Body Integrity Identity Disorder) szenvedők kezelésének etikai problémájával.[73]

A bioetikai elvek megjelenése az egyes orvosi diszciplínákban

A bioetika ma már nem az egyes orvosi szakágaktól külön, mintegy azoktól függetlenül  működő elméleti diszciplína, hanem azok speciális problémáira válaszoló, és  konkrét megoldásokat is adni képes tudományterület. Több könyvfejezetben és cikkben foglalkoztam az egyes orvosi területek (belgyógyászat, sebészet, pszichiátria, klinikai pszichológia, pszichoterápia,  gasztroenterológia)  által felvetett speciális etikai kérdésekkel.[74] [75] [76] [77] [78] [79] [80] [81] [82]

2007-ben a Lege Artis Medicinae folyóiratban „Etikai dilemmák” címmel sorozat indítását kezdeményeztem a hazai egészségügyben felmerülő jellemző  etikai dilemmák feltérképezése céljából.[83] Ez nem csak egy-egy etikai dilemma leírását jelentette, hanem neves szakemberek segítségével egy-egy ilyen dilemma sokoldalú, orvosi,  etikai, jogi, filozófiai stb. szempontból való elemzését is.   Számos ilyen etikai dilemma került közlésre e rovatban, s én magam is részt vettem ilyen  elemzésben a rovat keretében.[84]

Az áltudományok etikai vonatkozásai

Napjainkban komoly probléma az „áltudományok” térhódítása és a tudományellenesség. Ez egy régebben elkezdődött folyamat, mely a COVID-19 világjárvány kapcsán, ha lehet, még fel is erősödött.

Még a járvány előtt részletesen foglalkoztam az „áltudományok” és a tudomány közti határvonal meghúzásának nehézségeivel, s az ezek kapcsán jelentkező etikai problémákkal.[85]  

Az egészségügyi ellátás során elkövetett hibák kezelésének etikai kérdései

Az egészségügyi ellátás során elkövetett hibákról való nyílt kommunikáció  egészen a 21. század elejéig tabunak számított. A ki nem mondott elv az volt, hogy az orvosi ellátás során tilos hibázni. Ha egy hiba mégis kiderült, a tipikus megközelítés a naming, blaming, shaming hármasa volt. Vagyis nevezd meg a hiba elkövetőjét, vádold meg őt és tekintsd szégyennek a hibázást. Jellemző volt az is, hogy ha a hiba kiderült, azt csendesen kivizsgálták, de az egészségügyön belül sem beszéltek róla  nyilvánosan.  Mivel azonban az egészségügyi dolgozók is emberek, az emberek pedig szükségszerűen hibáznak, ez a megközelítés nem megoldotta, hanem inkább súlyosbította a bajt. Hiszen mások hibájából nem lehetett tanulni, hiszen az nem került nyilvánosságra. Másfajta megközelítésre volt szükség, mely zéró toleranciát mutat a hibával, viszont megfelelő toleranciát a hibázóval szemben. S ez  olyan mechanizmusok kidolgozását követelte meg, melyek biztosítják, hogy a szükségszerűen elforduló hibák minél kevesebb kárt okozzanak. Ez a hibák nyilvános bevallhatóságát és kommunikálhatóságát is jelenti. Részletesen elemeztem  ezt  a problémát, az új megközelítés fontosságát hangsúlyozva Magyarországon is.[86]  

Publikációs etikai, tudománymetriai kérdések

A kutatásetika egyik fontos ága, a publikációs etika és a tudománymetria, s ezek alapja a szerzőség kérdése, mely többszerzős cikkeknél nehézzé teszi az egyes szerzők relatív hozzájárulásának  a megítélését.   Több cikkben, kommentárban interjúban és hozzászólásban foglalkoztam ezekkel a kérdésekkel.[87] [88] [89] [90] [91]

A COVID ellátás kapcsán felmerülő allokációs kérdések

A COVID pándémia és a ritka eszközök elosztásának ezzel kapcsolatos kérdései számos etikai problémát vetnek fel. Részt vettem a Magyar Orvosi Kamara ezzel kapcsolatos irányelvei kidolgozásában[92] és előadás keretében is elemezte a COVID pandémia kapcsán felmerülő etikai kérdéseket.[93] 

A Big Dataval és a mesterséges intelligenciával kapcsolatos etikai kérdések

A Dataethics nemzetközi project tagjaként tanulmányt írtam a Big Data etikai kérdéseiről, [94] s ennek kapcsán egy nemzetközi konferencián is elemezhettem az ezzel kapcsolatos problémákat.[95] Több  előadás keretében elemeztem a mesterséges intelligencia által felvetett új bioetikai kérdéseket.[96] [97]

A DCD donáció hazai bevezethetőségével kapcsolatos etikai problémák

A DCD donáció több országban elfgadott, azonban elméletoleg számos etikai és jogi problémát vet fel. Ennek hazai előkészítése keretében  előadást tartottam, illetve ezzel kapcsolatos kerekasztal-megbeszélésen vettem részt.[98]

Budapest, 2023. 09. 15.

1. Kovács József

egyetemi tanár

[1] Szilárd János (1981): Az orvosi etika kérdései. Budapest, SOTE (p. 175)

[2] Kovács József (1997): A modern orvosi etika alapjai. Bevezetés a bioetikába. Budapest: Medicina könyvkiadó (p. 629)

[3] Kovács József (1999, 2006): A modern orvosi etika alapjai. Bevezetés a bioetikába. (Második, átdolgozott kiadás) Budapest: Medicina könyvkiadó (p. 641)

[4] Dr. Kovács József (2019): A modern orvosi etika alapjai. Bevezetés a bioetikába. 2. átdolgozott kiadás.  E-könyv, Budapest: Medicina könyvkiadó.

[5] Blasszauer Béla (1984): A jó halál (Eutanázia) Budapest: Gondolat könyvkiadó

[6] Blasszauer Béla (1995): Orvosi etika. Budapest: Medicina könyvkiadó

[7] Dr. Kovács József: Bioetikai kérdések a pszichiátriában és a pszichoterápiában. 

Budapest, 2007. Medicina könyvkiadó (p. 677) Teljes terjedelemben ingyenesen elérhető a  következő internet-címen:  http://real-d.mtak.hu/347/

[8] Dr. Kovács József (2017) (szerk.): A biotechnológia etikai kérdései. (E-book, Semmelweis Kiadó, www.semmelweiskiado.hu) (p. 287)

[9] Dr. Kovács József: Bioetikai kérdések a pszichiátriában és a pszichoterápiában. 

Budapest, 2007. Medicina könyvkiadó (p. 677)  Teljes terjedelemben ingyenesen elérhető a  következő internet-címen:  http://real-d.mtak.hu/347/

[10] Kovács József (1984): Az orvosi paternalizmus. SOTE Tudományos Közlemények, 14. szám (pp. 163-172)

[11] Kovács József (1985): Egészségügyi rendszerek erkölcsi szempontból. SOTE és OTKI Tudományos közlemények 1. szám. (pp. 173-179)

[12] Jozsef Kovacs: Bribery and Medical Ethics in Hungary. Bulletin of Medical Ethics. No. 66 March, 1991 (pp. 13-18)

[13] Jozsef Kovacs: Terminating treatment in Hungary. Bulletin of Medical Ethics. October, 1991. No. 72. (pp. 13-19)

[14] Kovács József (1987): Az egészség és a betegség fogalma. In: Társadalom—Tudomány—Egészségügy SOTE—OTE Tudományos Közlemények 3. szám. (pp. 315-322)

[15] Jozsef Kovacs: Concepts of Health and Disease. 1989. The Journal of Medicine and Philosophy, Vol. 14. No 3. June 1989. (pp. 261-267)

[16] Kovács József: Az egyéni és a társadalmi egészség fogalmáról I. Lege Artis Medicinae 2. évf. 1. szám 1992 január 29. (pp. 80-85)

[17] Kovács József: Az egyéni és a társadalmi egészség fogalmáról II. Lege Artis Medicinae 2. évf. 3. szám 1992 március 31.  (pp. 286-289)

[18] Jozsef Kovacs: The Concept of Health and Disease. Medicine, Health Care and Philosophy (Vol. 1, No. 1.) 1: 31-39, 1998.

[19] Kovács József: Pszichiátria és medikalizáció. A figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar. Lege Artis Medicinae 14. évf. 3. szám 2004. március (p. 226-228)

[20] Kovács József: A pszichiátriai betegségfogalom filozófiai kérdései. Valóság 2004/4 (XLVII. évf. 4. szám) 2004. április (p. 1-20)

[21] Kovács József:  Pszichiátria és medikalizáció. A pszichiatrizálás okai. Lege Artis Medicinae 14. évf. 7. szám. 2004. július  (p. 520-524)

[22] Kovács József:  Pszichiátria és medikalizáció. A depresszió. Lege Artis Medicinae 14. évf. 10. szám. 2004. október  (p. 716-717)

[23] Kovács József—Réthelyi János (2004): A fogyatékosság jelensége a bioetikában. In: Zászkaliczky Péter—Verdes Tamás (szerk.) (2004): Tágabb értelemben vett gyógypedagógia. A fogyatékosság jelensége a gyógypedagógia határtudományaiban. Budapest: ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar—Kölcsey Ferenc Protestáns Szakkollégium (pp. 475-502)

[24] Kovács József: A randomizált kontrollcsoportos klinikai kísérletek etikai kérdései. Orvosi Hetilap, 1989, 18. szám. (1989. április 30) (pp. 923-927)

[25] Kovács József: A pszichiátriai kutatás néhány etikai kérdése. Psychiatria Hungarica XIX. évf. 2004/3 (pp. 200-214)

[26] Kovács József: Etikai problémák az emberen végzett kutatás hazai jogi szabályozásában. Lege Artis Medicinae, 15. évf. 5. szám, 2005. május (pp. 408-410)

[27] Kovács József: A placebokontrollos kutatás etikai kérdései. Lege Artis Medicinae, 15. évf. 7. szám, 2005. július (pp. 569-575)

[28] Kovács József: Érvek és ellenérvek az abortuszvitában. Világosság XXXIII. Évf. 1992. május (pp. 393-400)

[29] Kovács József: Az abortusz női perspektívából. Az élethez való jog és az önrendelkezés joga. Magyar Nőorvosok Lapja 55. évf. Supplementum 1992. augusztus (p. 24) (Előadás írásos változata)

[30] Kovács József (1992): A művi abortusz a bioetika szemszögéből. In: Sándor Judit (1992) (szerk.): Abortusz és…Budapest: Literatura Medica Kft. (pp. 39-111)

[31] Jozsef Kovacs (1996): The idea of brain-birth in cennection with the moral status of the embryo and the fetus. In: Donald Evans (ed.) (1996): Conceiving the Embryo. Ethics, Law and Practice in Human Embyiology . The Hague—London—Boston: Martinus Nijhoff Publishers (pp. 221-245)

[32] Kovács József (1997): A művi abortusz etikai kérdései. In: Kovács József (1997, 1999, 2006): A modern orvosi etika alapjai. Bevezetés a bioetikába. (Második, átdolgozott kiadás) Budapest: Medicina könyvkiadó (p. 641) (p. 293-348)

[33] Jozsef Kovacs: The Significance of Art in the Life of the Physician. The Journal of Medical Humanities. Vol. 14. No. 3. 1993 (pp. 113-122)

[34] Kovács József: A művészetek jelentősége az orvos életében. Az orvosi személyiség karbantartása mint morális kötelesség? Lege Artis Medicinae 3. évf. 12. szám. 1993. december 29. (pp. 1194-1202)

[35] Kovács József: Az orvosi beavatkozásokba való tájékozott beleegyezés elve a modern orvosi etikában. I. rész. Lege Artis Medicinae, 1993. jun 30. 3. évf. 6. szám (pp. 590-597)

[36]Kovács József: Az orvosi beavatkozásokba való tájékozott beleegyezés elve a modern orvosi etikában. II. rész. Lege Artis Medicinae, 1993. jul.  28.  3. évf. 7. szám (pp. 688-696)

[37] Kovács József (1993): A tájékozott beleegyezés elve In: Hegedűs Katalin (1993) (szerk.): Orvosetikai dilemmák I.–II. (Kerekasztalbeszélgetések a Kossuth Klubban) (Előadás írásos változata) Budapest: Condorcet kör (pp. 33-39)

[38] Kovács József: A tájékozott beleegyezés. In: Kovács József (1999, 2006): A modern orvosi etika alapjai. Bevezetés a bioetikába. (Második, átdolgozott kiadás) Budapest: Medicina könyvkiadó (p. 641) (p. 127-156.)

[39] Kovács József: A cselekvőképesség megállapításának bioetikai elvei. Fundamentum, 2000/2 (pp. 91-96)

[40] Kovács József: Eutanázia és bioetika. Világosság, XXXVI. Évf. 1995. július (pp. 28-40)

[41] Kovács József: Az eutanázia etikai dilemmái. Magyar Tudomány. 1996. 7. szám. (pp. 791-809)

[42] Kovács József: Emberi jogok az egészségügyi törvény tervezetében. Megjegyzések a bioetika nézőpontjából. Fundamentum, 1997/1. szám. (1997. június) (pp. 101-112)

[43] Kovács József: Az eutanázia és az életfenntartó kezelések megszüntetésének etikai kérdései. Kórház, 1997. IV. évf. 5. szám (p. 9-12)

[44] Kovács József: Irányelvek az életfenntartó kezelések megszüntetése és a haldoklók gondozása terén. Kivonat a Hastings Center munkacsoportja által kidolgozott irányelvekből. I. rész.  In: Lege Artis Medicinae 8. évf. 11. szám 1998 november (pp. 804-809) (ismertetés)

[45] Kovács József: Irányelvek az életfenntartó kezelések megszüntetése és a haldoklók gondozása terén. Kivonat a Hastings Center munkacsoportja által kidolgozott irányelvekből. II. rész.  In: Lege Artis Medicinae 8. évf. 12. szám 1998 december (pp. 896-903) (ismertetés)

[46] Kovács József (1993): A rossz prognózisú betegségekről való tájékoztatás problémája. In: Hegedűs Katalin (1993) (szerk.): Orvosetikai dilemmák I.–II. (Kerekasztalbeszélgetések a Kossuth Klubban) (Előadás írásos változata) Budapest: Condorcet kör (pp. 11-21)

[47] Kovács József (1994): A gyógyíthatatlan beteg felvilágosításának etikai problémái. In: Hegedűs Katalin (1994) (szerk.): Halálközelben. A haldokló és a halál méltóságáért. Budapest: Magyar Hospice Alapítvány (pp. 69-86) (Előadás írásos változata)

[48] Kovács József: A daganatos betegek tájékoztatásával kapcsolatos etikai kérdések. Lege Artis Medicinae, 7. évf. 5. szám (1997. május) (pp. 360-363)

[49] Kovács József (1994): Igazságosság az egészségügyben. Az egészségügyi makroallokáció orvosetikai kérdései. Kandidátusi értekezés. (Budapest)

[50] Kovács József: A sorolás etikai elvei és gyakorlata a mai egészségügyi rendszerekben. Medicus Universalis. XXIX/7-8. (1996) (pp. 259-264)

[51] Magyar Orvosi Kamara  Etikai Kollégium (2020): Etikai megfontolások az orvosi erőforrások  elosztásához COVID-19 pandémia idején Magyarországon. https://mok.hu/koronavirus/tajekoztatok/etikai-megfontolasok-az-orvosi-eroforrasok-elosztasahoz-covid-19-pandemia-idejen-magyarorszagon

[52] Dr. Kovács József: A modern orvosi etika alapjai. Bevezetés a bioetikába. Budapest, 1997.  Medicina könyvkiadó. (p. 629)

[53] Kovács József: Döntéshozatal várandós nők rákbetegsége esetén. (C. Schafer—P. Stadler—B. Dietl azonos című cikkéhez felkérésre írt kommentár) Orvostovábbképző Szemle XI. évf. 1. szám. 2004. január (pp. 47-49)

[54] 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről. (Eütv.)

[55] Dr. Kovács József: Előszó a magyar kiadáshoz. Előszó Peter Singer (2019): Az állatok felszabadítása. (Budapest: Oriold és Társa)   c. könyvének magyar kiadásához. (p. ix.—xviii.)

[56] Dr. Kovács József: Bioetikai kérdések a pszichiátriában és a pszichoterápiában. 

Budapest, 2007. Medicina könyvkiadó (p. 677) Teljes terjedelemben ingyenesen elérhető a  következő internet-címen:  http://real-d.mtak.hu/347/

[57] Dr. Kovács József (2017) (szerk.): A biotechnológia etikai kérdései. (E-book, Semmelweis Kiadó, www.semmelweiskiado.hu) (p. 287)

[58] Dr. Kovács József: Környezeti etika. Világosság  XLIX. évfolyam 2008/9-10. (p. 75-107)

[59] Dr. Kovács József: Kockázat, bizonytalanság és elővigyázatossági elv a biotechnológiai etikában. LAM 2009; 19(2):151-155.

[60] Dr. Kovács József (2017): A tudomány, a technológia és az etika. In: Dr. Kovács József (2017) (szerk.): A biotechnológia etikai kérdései. (E-book, Semmelweis Kiadó, www.semmelweiskiado.hu) (p. 287) (p. 19-69)

[61] Dr. Kovács József (2017): Az emberen végzett kutatás etikai kérdései. In: Dr. Kovács József (2017) (szerk.): A biotechnológia etikai kérdései. (E-book, Semmelweis Kiadó, www.semmelweiskiado.hu) (p. 287) (p. 245-287.)

[62] Dr. Kovács József: Életminőség a bioetika nézőpontjából: elméleti problémák. In: Kopp Mária—Kovács Mónika Erika (szerk.) (2006): A magyar népesség életminősége az ezredfordulón. Budapest: Semmelweis Kiadó. (pp. 20-23)

[63] Dr. Kovács József: A pszichiátriai zavarok stigmatizáló hatása és az életminőség. In: Kopp Mária—Kovács Mónika Erika (szerk.) (2006): A magyar népesség életminősége az ezredfordulón. Budapest: Semmelweis Kiadó. (pp. 430-443)

[64] Dr. Kovács József (2008): A filozófiai tanácsadás. In: Kopp Mária (szerk.) (2008): Magyar lelkiállapot 2008. (Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban.) Budapest: Semmelweis Kiadó. (p. 88-104.)

[65] Dr. Kovács József (2012): A pszichoterápia etikai és jogi kérdései. In: Unoka Zsolt—Purebl György—Túry  Ferenc—Bitter István (szerk.) (2012): A pszichoterápia alapjai.  Budapest: Semmelweis Kiadó. (1-288) (p. 266-273) ISBN: 978-963-331-230-8

[66] Gazdag Gábor—Asztalos Márton–Kovács József: Az elektrokonvulzív kezelés klinikai alkalmazásának és kutatásának etikai kérdései. (Ethical questions in the clinical use and research of electroconvulsive therapy.) 

[67] Dr. Kovács József (2009): Az emberen végzett kutatás jogi-etikai kérdései. In: Kovácsy Zsombor (2009) (szerk.): Az egészségügyi jog nagy kézikönyve. Budapest: Komplex kiadó. (p. 515-652)

[68] Dr. Kovács József (2012): Az emberen végzett kutatás etikai kérdései. In: Törő Klára—Sótonyi Péter (szerk.) (2012): Az orvostudományi kutatások etikai vonatkozásai.: BME oktatási jegyzet az Egészségügyi mérnök mesterképzés hallgatói számára.  Budapest: BME Printer Kft. (3-192) (p. 105-138) (egyetemi jegyzet)

ISBN: 978-963-313-044-5; Azonosító: VIEVM-300

[69] 39. Dr. Kovács József: A randomizált, kontrollcsoportos klinikai vizsgálatok néhány újabb etikai dilemmája. Orvosi Hetilap 149. évf. 37. szám. 2008. szept. 14. (p. 1753-1760.)

[70] Dr. Kovács József: Az emberen végzett kutatás és szabályozásának története etikai szemszögből. Lege Artis Medicinae (LAM) 22. évf. 3. szám. 2012. március  (p. 226-231) (LAM 2012;22(3):226-231

[71] Dr. Kovács József: Az egészségbiztosítás etikai vonatkozásai. In: Orvostovábbképző Szemle, 2007. június (XIV. évf. 6. szám) (pp. 12-20)

[72] Dr. Kovács József (2012): A betegjogok helyzete a bioetika szemszögéből. In: Borza Beáta (szerk.) (2012): „Beteg vagy egészségügy”. A betegjogok helyzete egy átalakuló rendszerben, avagy kinek fontos a beteg? Az alapvető jogok biztosának konferenciakiadványa. Budapest: Alapvető Jogok Biztosának  Hivatala (p. 202) (p. 69-94)

[73] Jozsef Kovacs: Whose Identity Is It Anyway? Open Peer Commentary. The American Journal of Bioethics 9(1):44-45., 2009. 

[74] Dr. Kovács József: Etikai alapkérdések a belgyógyászatban. Magyar Belorvosi Archívum (Magy Belorv Arch) 2013;66:310-317.

[75] Dr. Kovács József (2016): Etikai kérdések a belgyógyászatban. In: Tulassay Zsolt (szerk.) (2016): A belgyógyászat alapjai. (Ötödik, átdolgozott kiadás) (p. 7-2274.) Budapest: Medicina könyvkiadó Zrt. (p. 107-112.)

[76] Dr. Kovács József: Tájékozott beleegyezés a sebészetben. Magyar Sebészet 2014;67(1)3-8. DOI:10.1556/MaSeb.67.2014.1.1

[77] Dr. Kovács József: A pszichiátriai etika aktuális kérdései. Psychiatria  Hungarica  2015, 30 (1):27-34.

[78] Dr. Kovács József: A vastag és végbélrák szűrésével kapcsolatos etikai kérdésekről. European Journal of Gastroenterology & Hepatology, Magyar kiadás

XIII. évf. 1. szám (2009. február) (p. 30.)

[79] Dr. Kovács József: Etikai kérdések a klinikai pszichológiában. Orvosképzés 2009. LXXXIV. évfolyam, 3. különszám (p. 182-184.)

[80] Dr. Kovács József: Etikai kérdések a klinikai pszichológiában és a pszichoterápiában. Orvosképzés 2010. LXXXV. évfolyam, 4. különszám (p. 384-387.)

[81] Dr. Kovács József: Etikai kérdések a pszichoterápiában I. rész.  Lege Artis Medicinae (LAM) 22. évf. 4. szám. 2012. április  (p. 310-315) (LAM 2012;22(4):310-315)

[82] Dr. Kovács József: Etikai kérdések a pszichoterápiában II. rész.  Lege Artis Medicinae (LAM) 22. évf. 5. szám. 2012. május  (p. 388-391) (LAM 2012;22(5):388-391)

[83] Dr. Kovács József: Etikai dilemmák. „Töprengő” rovat. Lege Artis Medicinae; 17(8-9): 519-521. (LAM 17. évf. 8-9. szám, 2007. szeptember)  (p. 519-521)

[84] Dr. Kovács József: Szándékos morfintúladagolás Magyarországon—Bioetikai elemzés. (dr. Márkus Attila azonos című cikkéhez írt kommentár) In: Lege Artis Medicinae 21. évf. 4. szám, 2011. április (p. 310-314.)  (LAM 2011;21(4):306-320)

[85] Dr. Kovács József: Az „áltudományok” etikai vonatkozásai. Magyar Tudomány, 177. évfolyam, 2016/8. szám. (p. 956-967) http://www.matud.iif.hu/2016/08/11.htm

[86] Dr. Kovács József: Az egészségügyi ellátás során elkövetett hibák kezelésének általános kérdései és bioetikai vonatkozásai. Lege Artis Medicinae (LAM) 28. évf. 10. szám, 2018. november (p. 477-496) (LAM 2018;28 (10):477-496)

[87] Jozsef Kovacs: Honorary authorship epidemic in scholarly publications? How the current use of citation-based evaluative metrics make (pseudo)honorary authors from honest contributors of every multi-author article? (Journal of Medical Ethics Online First published on August 3, 2012.  as doi: 10.1136/medethics-2012-100568)

J Med Ethics 2013;39:509-512. doi. 10.1136/medethics-2012-100568

[88] Jozsef Kovacs: Response to the commentaries of Melissa S Anderson and Murray J Dyck. (Journal of Medical Ethics Online First published on October 4, 2012.  as doi: 10.1136/medethics-2012-101016)J Med Ethics,  August 2013 Vol 39. No. 8. (p. 515-516)

[89] Dr. Kovács József: A tudományos élet egyetlen „valutája”. Kakuk Péter interjúja Kovács József bioetikus professzorral. (Interjú. Készítette: Kakuk Péter) In: Magyar Tudomány, 2015/8. (2015. augusztus) (p. 943-949.) (http://www.matud.iif.hu/2015/08/05.htm

[90] Jozsef Kovacs: Authorship problems and the distortion of research performance indicators. European Science Editing, February 2013;39(1)  (p. 26-27.)

[91] Jozsef Kovacs: Honorary authorship and symbolic violence. Medicine, Health Care and Philosophy, 20(1), 51-59  (2017)  Online First Published on  August 13, 2016. doi : 10.1007/s11019-016-9722-5.

[92] Dr. Berényi Tamás, Dr. Békési Sándor, Dr. Kovács József, Dr. Kovácsy Zsombor, Dr. Mina András, Dr. Varga Imre Fr. Kapisztrán OFM, Dr. Böszörményi Nagy Géza, Dr. Máté-Horváth Nóra, Dr. Lovas András, Dr. Szijjártó László, Kissné Dr. Kapocsi Erzsébet, Szilasi Veronika,Tari Gergely Róbert, Dr. Varga Tamás, Betegszervezetek Magyarországi Szövetsége,Egészség Hídja Összefogás a Mellrák Ellen,1001 Orvosi Szakfordítói Csoport,MOK Etikai Kollégiuma: (Dr. Hegedűs Zsolt, Dr. Martin Denes, Dr. Arus Tibor,Dr. Beck Maria, Dr. Csernus Zoltan, Dr. Faludi Peter, Dr. Indries Krisztian,Dr. Laposi Szilard, Dr. Mike Gyorgy, Dr. Nemeth Erzsebet, Dr. Pocs David, Dr. Posta Edit,Dr. Reti Sarolta, Dr. Rozsa Gyorgy, Dr. Selmeczi Kamill, Dr. Szoboszlay Istvan,Dr. Turi-Horvath Lilla, Dr. Varga Peter MOK Elnöksége: Dr. Kincses Gyula, Dr. Almos Peter, Dr. Lenard Rita, Dr. Nagy Akos,Dr. Karasz Aniko, Dr. Nagy Marcell, Dr. Meglecz Katalin, Dr. Sved Tamas, Dr. Toth Ildiko Koordinalta Dr. Hegedűs Zsolt (2020):  Etikai megfontolások az orvosi erőforrások  elosztásához COVID-19 pandémia idején Magyarországon. https://mok.hu/koronavirus/tajekoztatok/etikai-megfontolasok-az-orvosi-eroforrasok-elosztasahoz-covid-19-pandemia-idejen-magyarorszagon

[93] Dr. Kovács József: A COVID ellátás etikai dilemmái. Előadás a „Betegbiztonság a klinikumban a koronavírus-járvány idején” című posztgraduális (OFTEX) tanfolyamon. (Szervezők: Dr. Baranyai Zsolt, Dr. Harsányi László, Dr. Weltner János.) Helyszín: Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika Tanterme. (1082. Budapest, Üllői út 78.) Időpont: 2021. október. 15.) (Felkért előadóként)

[94] Jozsef Kovacs: Current standards (or lack of current standards?) in regarding ethical aspects associated with big data. Unpublished manuscript. 2022.

[95] Jozsef Kovacs: Ethical problems of biomedical Big data.  Participant in the round table discussion on ethical and legal aspects of biomedical big data  at the 3rd DATAETHICS Multiplier Event symposium. (Organized by the DATAETHICS Consortium.  (17 August, 2023.)  Venue: Semmelweis Salon, Semmelweis University. 1085. Budapest, Üllői út 26.) (Organizers: Miklós Kellermayer, member of the Eurolife Steering Committee, Semmelweis University and Csaba Bödör, member of the Eurolife Education Alliance , Semmelweis University)

[96] Dr. Kovács József: A bioetika napi aktualitásai. A mesterséges intelligencia által felvetett etikai kérdések. Előadás a Magyar Orvosi Kamara XII. kerületi Orvosklubjában. (Meghívó: dr. Sepp Csaba). Helyszín: Hegyvidéki Kulturális Szalon (Budapest,  XII. Törpe u. 2.) Időpont: 2019. január 26. (Meghívott, felkért előadóként)

[97] Dr. Kovács József: Bioetika III. A mesterséges intelligencia (AI) etikai kérdései.  Előadás  a „Leheletniy tudomány” című multidiszciplináris előadás-sorozat keretében a Nyírő-OPAI (Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet) CME  rendezvényének keretében. (Meghívó: Dr. Németh Attila főigazgató főorvos és Prof. Dr. Füredi János  oktatási osztályvezető) Előadás helye: OPAI, „B” épület, tanácsterem. Előadás ideje: 2019.május 15. 13.30-15.30. (Meghívott, felkért előadóként)

[98] Dr. Kovács József: A DCD (Donation after Circulatory Death) donáció etikai kérdései. Előadás a Magyar Transzplantációs Társaság  XXII. kongresszusát megelőző, kibővített vezetőségi ülés keretében megtartott DCD konszenzus tárgyaláson.   Helyszín: A COVID-19 járványhelyzet miatt Zoom konferenciabeszélgetés  keretében. Időpont: 2021. november. 24. (Felkért előadóként.) (Elnök: Dr. Hartyánszky István. Szervező: Dr. Mihály Sándor, főtitkár)